Eljött az indulás napja, 2013. január 14. hétfő.

Indulás Kecskemétről vonattal a havas időre tekintettel már délben, érkezés a reptérre bőven időben. Gyorsan ment a becsekkolás az easyJetre, a nagy kézi is feladhattunk a sok utas miatt, ugyhogy kényelmesen, netezgetve vártuk az indulást a Skycourtben. A flightradar24.com segítségével láthattunk ahogy érkezik a gépünk és végül sikerült annyira belejönnünk a várakozásba, hogy majdnem elkéstünk a beszállításról. Legalább megvolt a bemelegítés a nagy sétákra, futottunk egy világcsúcsot a kapunkig.

A becsekkoláskor fix ülőhelyket kaptunk, így nem kellett meccselni a jó helyekért. Örültem a kisorsolt 24A helynek, egészen addig amíg ki nem derült h az easynek az utolsó sorban nincs ablaka. Szerencse helyett balszerencse. :/ Teltház eseménytelen út, illetve egy esemény mégiscsak volt.. fater felszólásának köszönhetően ajándék teát kaptam a stuvitól.

Genfbe már töksötétbe érkeztünk, felvettük a csomagokat és az ingyenes 80 perces jegyet, megkerestük az 57-es buszt. Gyorsan elsuhantunk Meyrin-Gravière megállóig, innen némi bolyongás után kb. 20 perc sétával sikerült eljutni a francia oldalon kb. a semmi közepén lévő Formule 1 szállásra. Azért vicces volt mindenféle dokumentumok ellenőrzése nélkül átsétálni a gurulós bőrőndökkel a svájci-francia határon. :) Szállás OK, semmi extra, közös fürdős de pacskerben nem volt gond.

2013. január 15. kedd

A Genf nap. Érkezéskor meglepett, hogy télen Svájcban egy centi hó sem volt, na ezt reggel gyorsan pótolta az időjárás. Az ébredés és indulás közti nem olyan hosszú idő alatt leesett 15 centi hó és nem igazán akart alábbhagyni a lendület. Nekünk nem probléma, nekivágtunk gyalog a városnak. A szállásról kilépve kb. 50 méter után megállítottak minket a francia rendőrök igazoltatásra, ami tegnap kimaradt gyorsan pótoltuk.. utána néztem a hírekben hogy kb akkortájt kezdtek bombázni valahol Afrikában valamilyen érdekeltségüket, gondolom ez is oka volt az ellenőrzésnek.

Időmilliomosok révén besétáltunk a városközpontban. Mire beértünk a havazás alábbhagyott és a friss hóval belepett város egész hangulatos lett. Genf nem egy nagy látványosság, a spriccelő szökőkút jópofa, kb. egy ilyen stopoverre jó volt, visszatérést nem tervezek. :) Vissza a semmi közepén lévő szállásra szintén lábbusszal. Ami azért annyira azért nem volt mégsem a semmi közepén, kiderült h nem olyan messze egy egész nagy bevásárlóközpont is található. Gyors tankolás után irány a szállás. Alig vártuk h másnap legyen és aztán persze ez is eljött.

2014. január 16. szerda

Villamossal irány a reprét. Becsekkoltak JFK-ig, Rómában csak át kell szállni. Yuhhéé. Egy idő után kezdett gyanús lenni, h csak a mi járatunkra nem írnak várható érkezést, ugyhogy irány az információs pult. Az információs pultnak az lenne a lényege hogy infójuk legyen, na hát Genfben lövésük sem volt hogy mi van. Hasonló jeggyel utazó Indexes topiktárssal sikerült összeismerkedni a kialakuló krízishelyzetben, ő vállalta h kimegy a check-in pulthoz és megkérdezi h what's up. Pár perc múlva jött az infó, a FCO egy ideig bezárt a nagy szél miatt, így borult az aznapi menetrend. A gépünk azért hamarosan érkezik és valószínűleg nem lesz gond az átszállással. A gépnek sikerült akkor leszállnia amikor indulnia kellett volna, de no para. A bringánk egy 88 üléses, 2x2-re székezett Embraer 175-ös volt. A gép kényelmes, az ellátmány minimális, az út a legvégét leszámítva eseménytelen volt. Róma környékén jöttek a felhők és a leszállás erős oldalszélben meglehetősen neccesre sikerült, Az leszálláskor valahogy alánk kapott a szél és szépen megdőltünk, az én oldalamon lévő szárny néhány pillanatig elég közel volt a földhöz. Nem volt taps....

Akkor szállt le a gépünk, amikor a nagy gépnek indulnia kellett volna. Azt meg is beszéltük, hogy gyakorlatilag az olaszokon múlik, hogy tovább tudunk-e menni vagy sem. Az időjárást elnézve nem volt kedvem egy nap Rómához és NY-ből sem lett volna jó bukni egy napot, úgyhogy erősen reménykedtünk. Annak ellenére, hogy kis géppel jöttünk csőre álltunk. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy a kis gép utasaiból kb. 20 fő (sanszos hogy egytől egyig akciós jeggyel utazó) NY átszálló volt. A csőből kilépve egy Alitalia dolgozó várt ránk nagy New York táblával. Összevárta az átszállókat és átvezetett bennünket a legrövidebb úton a nagygéphez. 

A nagygépünk teljesen új volt, fél éve vette át az Alitalia. Szerintem hosszútávon teljesen jó volt az AZ, új gép finom kaja, normális utaskísérők és még meg is vártak. Kb. 2 órás késéssel sikerült elindulni, amit nem is sikerült ledolgozni, mivel erős szembeszéllel küzdöttünk. Jó hosszú út volt, a vége már nagyon lassan akart eltelni, de végül csak megérkeztünk. Kiszálláskor a gép kb. úgy nézett ki, mint egy háborús övezet, tiszta szemét lett az egész, meg szanaszét dobált párnák, takarók voltak mindenfelé. Beléptetés sima volt, új típusú útlevélhez elég a 2 évig érvényes úgynevezett ESTA igénylése a neten. A gépen osztottak vámárú nyilatkozatot, azt is gyorsan kitöltöttük (mindenre nemet ikszeltünk). A határőr megkérdezte miért, meddig jöttünk, meg hogy hol lesz a szállás, vett ujjlenyomatokat, csinált egy fotót aztán lehetett is menni. Gyorsan kirohantunk az épület elé és itt tudatosult bennünk hogy most aztán tényleg AMERIKÁBAN VAGYUNK. Sorban álltak a nagy dög amerikai autók, sárga taxik stb. nagy pillanat volt. :) A nap végén még egyszer (vagyis kétszer) mákunk volt, a metróhoz összekötő reptéri kisvonatból (Airtrain) pont elcsíptük az utolsót, kb. 2 percen múlt. Nem is figyeltünk h mikor hogy jár, csak ahogy betámolyogtunk az állomásra mondta a kiscsaj h ez az utcsó.. ha tovább flashelünk mehettünk volna taxival. Az utólag fizetős automata kisvonat eldobott minket Howard Beachre a metróhoz, ahol már a takarítás miatt nyitva lévő kapukon sikerült véletlenül úgy kitántorogni, hogy nem fizettünk. Nem dícsőség, de miután tudatosult bennünk már nem volt kedvünk visszamászni és kitalálni hogy hogy kell fizetni. A metróra sokat kellett várni és egy rakás rendőr is felszállt, amit nem igazán tudtunk eldönteni, hogy ez most jó-e. Jó volt, hogy ott voltak, de nem volt jó hogy valamiért szükség volt rájuk. Kb. ez volt az utolsó amikor kicsit, de csak kicsit paráztam.42 Street Grand Central, leszállás, lépcső fel és jöhet az újabb sokk, előttem a Chrysler Building. Hát kurvanagy és kurvaszép, kivilágítva meg különösen. Innen néhány utcára volt a szállás, oda eltrappoltunk, aztán alvás. Jó hosszú nap volt, ez meg jó hosszú poszt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.