2013. január 17. csütörtök

Hála az időeltolódásnak nem kellett reggelre ébresztést kérni. Korán kelünk, korán kidőlünk volt a mottó. Rögtön egy helyi specialitással kezdtünk, megnéztünk egy tetőterasz bárt (rooftop bar ahogy arrafelé mondják). Nem kellett messzire menni, csak a liftig, ugyanis a szállásunk tetején volt egy egészen pazar kilátással. A helyzet azóta változott, vélhetően a tulajok legnagyobb bosszúságára beépítettek egy új felhőkarcolót az Empire State Building irányába, erősen letakarva a kilátást arrafelé. Reggel volt, tél volt, úgyhogy nem volt pezsgő élet (konkrétan senki sem volt rajtunk kívül), de első impulzusnak tökéletes volt.

Irány a város, először is valami táplálék keresése. Nem kellett messzire menni, egy saroknyira beleszaladtunk egy Bagel Express nevezetű helyben, konkrétan tökéletes reggelijük volt. Azt már az elejn tudtam, hogy éhen nem fogunk maradni, de az amerikai kaja nálam simán az egyik fénypontja volt az útnak. Nem túl egészséges cuccok, de most nem is szálkásítani jöttünk.

P1200001.jpg

 

Reggeli után sétáltunk egyet a Midtownban, Chrysler Building, Grand Central, Fifth Avenue, St. Patrick Cathedral majd Rockefeller Center volt az program. A látnivalókhoz a New York Pass-t választottuk, úgy tippeltük, hogy a drágább és több mindenre használható New York Cardot nem tudnánk kihasználni. Az első hely ahol használtuk a Top of the Rock volt, a Rockefeller Center kilátója volt. Nyitásra próbáltunk odaérni, hogy a nagyobb tömeget elkerüljük, bár ez lehet nem feltétlenül lett volna szükséges januárban. Mindenesetre gyorsan bejutottunk, látványos liftezéssel pár pillanat alatt feljutottunk a 67. emeletre. Innen gyakorlatilag egész Manhattan látszik, ha valaki csak egy helyre menne be én azt mondom ide jöjjön. Itt érdemes felmenni a legeslegeslegfelső részre, ott már üvegfal sincs. 10/10-es program. Ééés itt le is merült a fényképezőm, így nagy szerencse hogy közel volt a szállás, szépen visszacsattogtunk beröffenteni a technikát.

Némi pihenő után irány ismét a város, a Fifth Avenue-n eljutottunk a Central Parkhoz. Itt található a Reszkessetek Betörők Plaza Hotelje, ami a valóságban is az, de a belső jeleneteket nem itt vették fel, Egészen a Bethesda szökőkútig sétáltunk, ahol teljesen idepasszoló Vivaldi játszottak utcazenészek. Lassan sötétedett, még elkanyarodtunk a Trump Tower felé, majd mint a cserebogarak elindultunk a fény felé, hogy zárásképp megnézzük a Times Square-t.

 

 

Eljött az indulás napja, 2013. január 14. hétfő.

Indulás Kecskemétről vonattal a havas időre tekintettel már délben, érkezés a reptérre bőven időben. Gyorsan ment a becsekkolás az easyJetre, a nagy kézi is feladhattunk a sok utas miatt, ugyhogy kényelmesen, netezgetve vártuk az indulást a Skycourtben. A flightradar24.com segítségével láthattunk ahogy érkezik a gépünk és végül sikerült annyira belejönnünk a várakozásba, hogy majdnem elkéstünk a beszállításról. Legalább megvolt a bemelegítés a nagy sétákra, futottunk egy világcsúcsot a kapunkig.

A becsekkoláskor fix ülőhelyket kaptunk, így nem kellett meccselni a jó helyekért. Örültem a kisorsolt 24A helynek, egészen addig amíg ki nem derült h az easynek az utolsó sorban nincs ablaka. Szerencse helyett balszerencse. :/ Teltház eseménytelen út, illetve egy esemény mégiscsak volt.. fater felszólásának köszönhetően ajándék teát kaptam a stuvitól.

Genfbe már töksötétbe érkeztünk, felvettük a csomagokat és az ingyenes 80 perces jegyet, megkerestük az 57-es buszt. Gyorsan elsuhantunk Meyrin-Gravière megállóig, innen némi bolyongás után kb. 20 perc sétával sikerült eljutni a francia oldalon kb. a semmi közepén lévő Formule 1 szállásra. Azért vicces volt mindenféle dokumentumok ellenőrzése nélkül átsétálni a gurulós bőrőndökkel a svájci-francia határon. :) Szállás OK, semmi extra, közös fürdős de pacskerben nem volt gond.

P1140001.jpg

 

2013. január 15. kedd

A Genf nap. Érkezéskor meglepett, hogy télen Svájcban egy centi hó sem volt, na ezt reggel gyorsan pótolta az időjárás. Az ébredés és indulás közti nem olyan hosszú idő alatt leesett 15 centi hó és nem igazán akart alábbhagyni a lendület. Nekünk nem probléma, nekivágtunk gyalog a városnak. A szállásról kilépve kb. 50 méter után megállítottak minket a francia rendőrök igazoltatásra, ami tegnap kimaradt gyorsan pótoltuk.. utána néztem a hírekben hogy kb akkortájt kezdtek bombázni valahol Afrikában valamilyen érdekeltségüket, gondolom ez is oka volt az ellenőrzésnek.

Időmilliomosok révén besétáltunk a városközpontban. Mire beértünk a havazás alábbhagyott és a friss hóval belepett város egész hangulatos lett. Genf nem egy nagy látványosság, a spriccelő szökőkút jópofa, kb. egy ilyen stopoverre jó volt, visszatérést nem tervezek. :) Vissza a semmi közepén lévő szállásra szintén lábbusszal. Ami azért annyira azért nem volt mégsem a semmi közepén, kiderült h nem olyan messze egy egész nagy bevásárlóközpont is található. Gyors tankolás után irány a szállás. Alig vártuk h másnap legyen és aztán persze ez is eljött.

 

2014. január 16. szerda

Villamossal irány a reprét. Becsekkoltak JFK-ig, Rómában csak át kell szállni. Yuhhéé. Egy idő után kezdett gyanús lenni, h csak a mi járatunkra nem írnak várható érkezést, ugyhogy irány az információs pult. Az információs pultnak az lenne a lényege hogy infójuk legyen, na hát Genfben lövésük sem volt hogy mi van. Hasonló jeggyel utazó Indexes topiktárssal sikerült összeismerkedni a kialakuló krízishelyzetben, ő vállalta h kimegy a check-in pulthoz és megkérdezi h what's up. Pár perc múlva jött az infó, a FCO egy ideig bezárt a nagy szél miatt, így borult az aznapi menetrend. A gépünk azért hamarosan érkezik és valószínűleg nem lesz gond az átszállással. A gépnek sikerült akkor leszállnia amikor indulnia kellett volna, de no para. A bringánk egy 88 üléses, 2x2-re székezett Embraer 175-ös volt. A gép kényelmes, az ellátmány minimális, az út a legvégét leszámítva eseménytelen volt. Róma környékén jöttek a felhők és a leszállás erős oldalszélben meglehetősen neccesre sikerült, Az leszálláskor valahogy alánk kapott a szél és szépen megdőltünk, az én oldalamon lévő szárny néhány pillanatig elég közel volt a földhöz. Nem volt taps....

 


Akkor szállt le a gépünk, amikor a nagy gépnek indulnia kellett volna. Azt meg is beszéltük, hogy gyakorlatilag az olaszokon múlik, hogy tovább tudunk-e menni vagy sem. Az időjárást elnézve nem volt kedvem egy nap Rómához és NY-ből sem lett volna jó bukni egy napot, úgyhogy erősen reménykedtünk. Annak ellenére, hogy kis géppel jöttünk csőre álltunk. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy a kis gép utasaiból kb. 20 fő (sanszos hogy egytől egyig akciós jeggyel utazó) NY átszálló volt. A csőből kilépve egy Alitalia dolgozó várt ránk nagy New York táblával. Összevárta az átszállókat és átvezetett bennünket a legrövidebb úton a nagygéphez. 

 

A nagygépünk teljesen új volt, fél éve vette át az Alitalia. Szerintem hosszútávon teljesen jó volt az AZ, új gép finom kaja, normális utaskísérők és még meg is vártak. Kb. 2 órás késéssel sikerült elindulni, amit nem is sikerült ledolgozni, mivel erős szembeszéllel küzdöttünk. Jó hosszú út volt, a vége már nagyon lassan akart eltelni, de végül csak megérkeztünk. Kiszálláskor a gép kb. úgy nézett ki, mint egy háborús övezet, tiszta szemét lett az egész, meg szanaszét dobált párnák, takarók voltak mindenfelé. Beléptetés sima volt, új típusú útlevélhez elég a 2 évig érvényes úgynevezett ESTA igénylése a neten. A gépen osztottak vámárú nyilatkozatot, azt is gyorsan kitöltöttük (mindenre nemet ikszeltünk). A határőr megkérdezte miért, meddig jöttünk, meg hogy hol lesz a szállás, vett ujjlenyomatokat, csinált egy fotót aztán lehetett is menni. Gyorsan kirohantunk az épület elé és itt tudatosult bennünk hogy most aztán tényleg AMERIKÁBAN VAGYUNK. Sorban álltak a nagy dög amerikai autók, sárga taxik stb. nagy pillanat volt. :) A nap végén még egyszer (vagyis kétszer) mákunk volt, a metróhoz összekötő reptéri kisvonatból (Airtrain) pont elcsíptük az utolsót, kb. 2 percen múlt. Nem is figyeltünk h mikor hogy jár, csak ahogy betámolyogtunk az állomásra mondta a kiscsaj h ez az utcsó.. ha tovább flashelünk mehettünk volna taxival. Az utólag fizetős automata kisvonat eldobott minket Howard Beachre a metróhoz, ahol már a takarítás miatt nyitva lévő kapukon sikerült véletlenül úgy kitántorogni, hogy nem fizettünk. Nem dícsőség, de miután tudatosult bennünk már nem volt kedvünk visszamászni és kitalálni hogy hogy kell fizetni. A metróra sokat kellett várni és egy rakás rendőr is felszállt, amit nem igazán tudtunk eldönteni, hogy ez most jó-e. Jó volt, hogy ott voltak, de nem volt jó hogy valamiért szükség volt rájuk. Kb. ez volt az utolsó amikor kicsit, de csak kicsit paráztam.42 Street Grand Central, leszállás, lépcső fel és jöhet az újabb sokk, előttem a Chrysler Building. Hát kurvanagy és kurvaszép, kivilágítva meg különösen. Innen néhány utcára volt a szállás, oda eltrappoltunk, aztán alvás. Jó hosszú nap volt, ez meg jó hosszú poszt.

 

 

Megvan a repjegy, juhhéé most már csak le kellene valahogy repülni. :)

alitalia jegy2.png

Fontos szabály nem fapados légitársaságoknál, hogy ha egy jegynél kimarad egy szektor, akkor onnantól az összes továbbit törlésre kerül. Ennek fényében ki kellett jutni valahogy Genfbe, lehetőleg minél olcsóbban. A dátum választásakor szempont volt, hogy aznap reggel a Wizzair-nek volt reggeli gépe Genfbe, amivel kicsit neccesen, de el lehetett érni a jegy első járatát. Végül sikerült túlparázni a dolgot és egy korábbi járat választása mellett döntöttünk. Ez viszont jóval korábbi lett, mert előző napnem volt BUD-GVA járat és sehogy se sikerült más eljutási módot találni, így végül  két nappal korábbi easyJet járatot foglaltunk "ráhordónak" (2 főre 22.200,- Ft egy feladott poggyásszal) és egy genfi városnézés is bekerült a programba. Szállásnak a reptértől nem messze, de már a barátságosabb árú Franciaországban található F1 hotel-t választottuk (75 euroért két főre két éj). 

A hazajutás megint igényelt némi variálást. A jegy ugye JFK-FCO-VCE, aminek a végállomásán persze egy másik fapados reptérről, Treviso-ból lehetett volna hazajönni Ryanair-rel. Elvileg az ilyen jegyek utolsó szakaszát ki lehet hagyni és végül úgy döntöttünk itt is ez lesz a megoldás, azaz Rómában kiszállunk a buliból, dobjuk a Róma-Velene részt és este pedig Wizzairrel hazarepülünk (a 0 forintos FCO-BUD-ot ugye nem adták meg). Ez 45 euróba fájt végül két főre, szintén feladott poggyásszal.

Így végül 11.100-13.000+6500+11250 azaz olyan 42000,- HUF volt a kijutás költsége.

Az még egy aranyos csavar volt a történetben, hogy karácsonykor észrevettem, hogy az utolsó szektort törölték a jegyből és ezért áttettek a közvetlen New York-Velence Delta járatra. December 26-án hívott fel egy kedves magyar (!) ügyintéző telefonon Palermoból és közölte a változást. Segítőkész volt, visszatett az eredeti útvonalra, NY-ből este 9-kor induló későbbi járatra, Velence felé pedig az esti járatra kerültük. A jegy átírásakor vette észre, h jenben fizetett jegy volt, nem tudom ha hamarabb látja akkor hogy áll a dolgokhoz, de igazából így már mindegy is. :) 

A ráhordás szervezése közben folyamatosan nézegettük a new york-i szállásokat is. Január arrafelé nem épp főszezon, így lehetett manhattan-i szállásban gondolkodni. Azt a tanácsot adták, hogy ha NY érzést akarunk, akkor a Midtown környékén keressünk szállást, Jó tipp volt, végül a POD39 hotelre esett a választás, amit legalább 3x újrafoglaltam, mivel ahogy közeledett az indulás időpontja egyre olcsóbb lett. Ez alapján nem lepett meg, hogy hiába kértem a lehető legmagasabb szintre szobát az első emeleten kaptunk végül egyet. :) A végösszeg az expedia.com-on 512 dodó ("mesés" Erste árfolyamon 113.292,- Ft) lett 5 éjre, két főre, emeletes ággyal egy teljesen új hotelben. 

Az utóbbi időben gombamód elszaporodtak az olcsó utazási ajánlatokról szóló blogok. Ezek a blogok általában nem azokat az akciós ajánlatokat hirdetik, mint amiket az utaztatók el szeretnének adni, hanem az ő kisebb nagyobb hibáikból származó esetenként hűha!! árkategóriás remekműveket. 13.000 Ft-os Európa-USA, 20.000 Ft-os Európa-Kína csak ízelítőnek, hogy szélsőséges esetben mire képes az emberi lazaság, bénaság vagy a másik oldalról nézve jó értelemben vett ügyeskedés.

Ez a jelenség valakinek jó, így az utazónak, mert olcsón utazhat vagy a bloggazdának, mert forgalom után némi mellékest kereshet és van akinek ez nagyon nem jó, a légitársaság, szállásadó stb., mert a hibáik villámgyorsan szétterjednek a neten nem kis veszteséget okozva nekik. Ezen a blogon nem az ő szemszögükből nézzük ezeket az eseteket. :)

Egy jó ideig ennek a nevezzük error fare műfajnak a koronázatlan királya az Alitalia volt, egészen addig, amíg egy éppen felfutó német blog révén a fél világ nem foglalt egy félresikerült japán promóciójuknak köszönhetően gyakorlatilag ingyen jegyeket 2012. október 20-án, az olcsó repülés pirosbetűs ünnepnapján. Óriási szerencsére ezen a hétvégén a bulizást pénteken "letudtam" és szombaton koraeste netes szörfözés közben beleszaladtam a tutiba. Már korábban is olvastam a  - nevezzük nevén - holidaypirates oldalon 70.000 Ft-os Genf-Róma-New York-Róma-Velence és hasonló jegyekről, de hosszú vacilálást követően sem csaptunk le rá, már csak azért se,mert folyamatosan elérhetőnek tűnt, gondoltuk még spórolunk kicsit, aztán majd egyszer talán belevágunk...Ez a már kedvező ár leegyszerűsítve úgy jött ki hogy az olaszok foglalási rendszere egyes esetekben nem tudta kezelni a kacifántosabb jegyeket és a kerozinpótdíj nem csekély összege lemaradt.

Azon az októberi hétvégén a jó olaszoknál 25%-os akció futott, amit a többi relációtól eltérőn a japánok részére fix összegű 25.000JP kupon (kb. 60.000,- Ft) keretében hirdettek meg. Egy feledékeny/link programozó vagy valaki az IT részlegen azonban elfelejtetett korlátozásokat beállítani, így a foglalásoknak nem volt sem minimum összege, sem pedig földrajzi korlátja.

promojp.png

A net jó népének meg csak ez kellett, összekombinálta a két hibát és már lehetett is 10.000 Ft-ért venni a jegyet N.Y.-be. :) A foglalást japánul kellett elkészíteni, de erre is meg volt a megoldás, a Google Chrome segítségével mindenki le tudta fordítani a krikszkrakszokat emberi nyelvre.

A magam részéről még annyi bonyodalom volt, h az utitárs persze erre az estére merítette le a telefonját, ugyhogy egyoldalú döntést kellett hozni néhány kérdésben (mikor, mennyi időre stb..).

Több verzió is létezett, de végül január 16-21 közötti időszakra voksoltam a fentebb említett Genf-NY-Velence kombinációban. A foglalás után jött is a megerősítő e-mail, gyors csekkolás a netbankban, zárolás pont annyi amennyi kell, minden szuper. Így utólag ennyi pénzért érdemes lett volna más relációt is bevállalni, de végül még egy 0 Ft-os egyirányú Róma-Budapest jegyre neveztem be a hazajutást megkönnyítése érdekében.

A hibás árnál az első felvonás megtalálni, lefoglalni, utána jön a második etap, meg is kell érte harcolni. Ez az akció egy teljes éjszaka tartott függetlenül attól, hogy már az elején belassult az Alitalia honlap a nagy forgalom miatt. Reggel az első munkás érkezésekor lehetett nagy vaffankulózás majd utána gyors vezetői értekezlet. Az eredmény pedig a következő e-mail lett:

Dear Customer,

Thank you for choosing alitalia.com.
We regret to inform you that your ticket purchase has not been processed.
Any amount debited on your account, will be credited back.

Your Alitalia Customer Center Team

Ezt persze az érintettek tömege nem hagyta annyiban és ellepték az Alitalia Facebook oldalát a felháborodott kommentek, sorra alakultak a tiltakozó csoportok, mint például ALIEtalia. :) Egyre több cikk, video jelent meg a témában és egyre negatívabb lett a hangulat, így végül az olaszok meghátráltak és 5 nappal később a Facebook oldalukon jelentették be, hogy az egy eurocentnél nagyobb értékű foglalásokat le lehet utazni. Ha ezzel kezdik valószínűleg a világ legnépszerűbb légitársasága címre is pályázhattak volna, így viszont elég vegyes lett a megítélésük.

 

 

 

balou84 2014.11.22. 17:15

Első poszt

Az emlékek megkopása ellen megpróbálok ezzel a bloggal védekezni, aztán ki tudja lehet másoknak is hasznos és szórakoztató lesz. 

süti beállítások módosítása